A test útján nyitja meg a lelket – Pécsi Rita a sport szerepéről az életünkben

Európa-bajnokság idején, mozgáshiányos nemzedékek felnövekedése kapcsán, egy digitális tanév után, a nyár lehetőségeit mérlegelve, majd a következő tanév elfoglaltságait tervezgetve érdemes elgondolkoznunk arról, vajon mire való a sport. És mire nem.

Szent-Györgyi Albert szerint a sport – ha eszközként használjuk –

a test útján nyitja meg a lelket. (…)  nemcsak a testnevelésnek, de a lélek nevelésének is leghatásosabb eszköze. (…)

A szexualitás meghívás az extázisra

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense az életet adó- és befogadó szexualitás négy dimenziójáról beszélt a Családtudományi Szövetség által szervezett Párkapcsolati kultúra és demográfia című konferencián. A tartalmas előadásban hallhattunk az extázisról, az erotikáról és testiségről. Megtudtuk, hogy az élvezet lemondással jár, hogy mit jelent a lószőr vonót a bélhúrokon húzogatni és azt is, hogy két ember között a teljes emberi illeszkedés csak Istennel együtt lehetséges.

Kibérmálkozunk, vagy Isten erőterébe lépünk?

„Minden teremtményben megtestesül ugyanis Isten egy-egy gondolata, kívánsága” (Joseph Kentenich). Most ez a kívánság elevenedik meg a személyben, finom, halk és titkos ragyogással. Nem megbérmáljuk vagy bérmáltatjuk a gyereket, és nem is csupán részesülünk a szentségben, hanem hívjuk Istent, és elköteleződéssel válaszolunk szerelmes udvarlására, keresésére. Hogyan segíthetjük ezt a találkozást, miként készíthetjük az Úr útját?

Lopakodó háború

Sok arca lehet a háborúnak: hódító, vallási, etnikai... Úgy vélem, napjainkban egy „lopakodó, rejtett fegyveres” háborút élünk meg.

Nem ismerjük a hadüzenetet, nincs neve az ellenségnek, ezért sokszor egymással hadakozunk,

de hadiállapot van: (halál)félelem, szorongás, menekülés, betegség, halál, bizonytalanság, gyanakvás, árulás, búcsúzás nélküli elválás, szétszakadt családok. De bőven van bátorság, hősiesség, kitartás, bajtársiasság és hűség is.

Jó és rossz a mesében – avagy megtalálni a rendet a zűrzavarban

Pécsi Rita: Jó és rossz a mesében – avagy megtalálni a rendet a zűrzavarban

 

Állandó szerzőnk, Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató írását publikáljuk.

A jó mese élni tanít. Ezért minden kultúrában mesélnek, és a mese mindenütt arról szól, hogy az élet ugyan bonyolult, próbákkal teli és néha kilátástalannak látszó, de van kiút, van fény, rend és segítők, nem maradunk magunkra.

A mese mint az életről tanító „szép” történet, eredendően a felnőttek műfaja. Érthető, hiszen

Pécsi Rita gondolatai a tanévkezdésre: Álljunk ellen a pánikkeltésnek!

Nyár van és meleg, ahogy ilyenkor lenni szokott. Pihenünk, ahogyan lehet. Közeledik az ősz és vele az iskolaév, ahogy eddig mindig. Ám ha erről bárhol szó esik, előre megjósolható a folytatás: „De mi lesz? Hogyan indul majd a tanév? Ki tudja? Jaj, ez a bizonytalanság!” És csak panaszkodunk. Pedig tudjuk: elkezdődik, ahogy máskor is. „Jó, jó, de hogyan folytatódik? Mi lesz, ha megint? Mi lesz, ha mégis? És ha mégsem?”

A teremtő erő és a jóság képviselői

Ferenc pápa tavaly meghirdette a Szent József-évet, amely 2020. december 8-tól 2021. december 8-ig tart. A Szentatya ezzel állít emléket Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának, akit a Katolikus Egyház védőszentjeként tisztelünk immár százötven éve. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatót az apa családban betöltött szerepéről kérdeztük.

Hogyan pihenjük ki az utóbbi időben megélt szokatlan megterhelést?

Levegőt venni és élni egy kicsit.

Nincs is ennél természetesebb. Ha élni szeretnénk, levegőt kell venni. Méghozzá rendszeresen. Belélegzünk és kilélegzünk. Be, ki. Be, ki. Semmi különös. És mégis!?

Néha azonban megakad ez a folyamat… Ilyenkor légszomj, lihegés jelentkezik, és csak a kifújás megy, a belégzés elmarad. Elakad a lélegzetünk. Általában akkor, ha megijedünk, ha idegeskedünk, kapkodunk vagy megerőltető tevékenységet végzünk.

Érdekes. Mintha a lélek is így működne! Ha szorongunk, félünk, ha megfeszülünk, ha fojtogató a légkör. Ilyenkor jó lenne fellélegezni.

Kitört a nyár, szeretnénk végre elfelejteni a járvánnyal kapcsolatos aggályokat, és keressük, hogyan pihenjük ki az utóbbi időben megélt szokatlan megterhelést, miként készüljünk a következő tanévre. Vagy inkább ne is gondoljunk erre? Csak vessük bele magunkat a nagy szabadságba?

Pécsi Rita a karantén fájdalmai után: Vizsgázik az otthon, az iskola és a templom

Hogyan tovább? Intézmény vagy Lélek? Hivatal vagy közösség? 10 hét karantén. Egyeseknek bezártságot, másoknak társas beszűkülést, többünknek egymásra rácsodálkozó boldogságot jelentett. De világossá vált számunkra, hogy mi az, amitől egyesek rosszul, mások könnyek között is jól vannak? Tanárosan szólva: vizsgaidőszak van.

Vizsgázik a család, az iskola és a templom is. Bennük a családtagok, a diákok, a klérus, a hívek. Kiderül, hogy jövőben fel tudjuk-e használni azt a tudást, amire most szert tettünk.

Újra megnyíltak a régi terek: templomok, boltok, munkahelyek és iskolák. Gyakran halljuk: ezután semmi sem lesz olyan, mint régen. Miért? Mert mindenhová egy nagyon erős új tapasztalattal a tarisznyánkban fogunk visszatérni. Átéltük mindennek a hiányát, de valami újat is. Azt, hogy

Isten ott is meg tud ajándékozni minket, ahol eddig nem engedtük meg neki.

Emeljük föl szívünket! – A felnőtt (isten)gyermek bennünk

Minden kezdet viselős azzal a vággyal, hogy az új lehetőségeket a legjobban éljük meg. A születés ünnepének folytatásaként beköszöntő új év talán még inkább ösztönöz bennünket erre. Most azonban, úgy tűnik, nehezebb a pálya, mint néhány évvel ezelőtt. Tartóssá vált a stressz, a bizonytalanság, és sokszor a megold(hat)atlanság is. Az ünnep talán valamelyest tisztogatta a látóhatárt, de azért sűrű még a köd. A nappalok csak lassan hosszabbodnak, a világosság csak lassan növekszik. Járvány, maszkok kívül-belül, betegség, halál.

Oldalak